Vége de mégse

Szóval a nyaralásról nem írtam több bejegyzést. Pedig történt egy két dolog. Persze, sokszor összevesztünk, de történt azért jó dolog is. A legpozitívabb mindenképp az, hogy kiderült: mehetek Pécsre Katához. Igazából apu eddig is Pécsre ment teniszversenyre, csak addig ez nem volt ilyen életbevágó, de most, hogy tudják, minden vágyam lejutni, megígérték hogy lemehetek. Persze apuval kocsival.
Mivel neki a cég fizeti a méregdrága szállást, nem lesz nagy költsége, de ha már én is jövök, azt nem állják, így ha minden jól megy négy éjszakát aludhatok a Kiss családnál. Már most annyira várom, hogy nem férek a bőrömbe, de valahogy mindig sikerül elszúrnom a dolgokat, és megint összeveszünk. És ugyanúgy mint Horánnyal, Leilaval; most van megint valami amivel zsarolni lehet. Mindegy. Legalább nekik hasznos.
Aztán úgy volt hogy átmegyek Pötyiékhez, de mint már írtam egy párszor, az egész nyaralásból nagyon elegem volt, hiányzott Pest, így bejelentettem hogy csak pár napot maradok. Nem tévedtünk, nagyon szar volt az idő, nem csináltunk igazán semmit, de utcsi nap végülis volt egy balcsizás, ez felvidított.
Aztán haza gyorsan vonattal Pestre, a jó öreg büdös mocskos Pestre. Most valahogy úgy hiányzott és megbecsülöm. Jó azért nem Bécs, de Pest <3. Rögtön összeveszés anyuval, ugyanis Songá írt, hogy nem jó -e 14.-én a forgatás az irodában, én meg nem tudtam, hogy anyu akar -e valami programot a szülinapomra. Ezért megkérdeztem. De talán meg sem kellett volna kérdezzem. Mindegy, mára elsimultak a dolgok, ismét Sugarshoppoltam és úgy megfájdult a fejem a sok zselécukortól, hogy nem merem mozgatni se. Leilával is tudtam találkozni, de csak pár órára, mindenesetre az is megérte. Shibuya conra nem tudok menni, mamámmal leszek, és lehetséges kapok pénzt, és első dolgom lesz, hogy rendelek valamit a Body Line.ról. Most pedig várom a tízórai rpg-t , nagyon fáj a fejem, és örülök annak, hogy holnap a múzeumos meetre el vagyok engedve.
Katsu tehát ennyi volt mára.
By-by! ^^