Vége de mégse

Szóval a nyaralásról nem írtam több bejegyzést. Pedig történt egy két dolog. Persze, sokszor összevesztünk, de történt azért jó dolog is. A legpozitívabb mindenképp az, hogy kiderült: mehetek Pécsre Katához. Igazából apu eddig is Pécsre ment teniszversenyre, csak addig ez nem volt ilyen életbevágó, de most, hogy tudják, minden vágyam lejutni, megígérték hogy lemehetek. Persze apuval kocsival.
Mivel neki a cég fizeti a méregdrága szállást, nem lesz nagy költsége, de ha már én is jövök, azt nem állják, így ha minden jól megy négy éjszakát aludhatok a Kiss családnál. Már most annyira várom, hogy nem férek a bőrömbe, de valahogy mindig sikerül elszúrnom a dolgokat, és megint összeveszünk. És ugyanúgy mint Horánnyal, Leilaval; most van megint valami amivel zsarolni lehet. Mindegy. Legalább nekik hasznos.
Aztán úgy volt hogy átmegyek Pötyiékhez, de mint már írtam egy párszor, az egész nyaralásból nagyon elegem volt, hiányzott Pest, így bejelentettem hogy csak pár napot maradok. Nem tévedtünk, nagyon szar volt az idő, nem csináltunk igazán semmit, de utcsi nap végülis volt egy balcsizás, ez felvidított.
Aztán haza gyorsan vonattal Pestre, a jó öreg büdös mocskos Pestre. Most valahogy úgy hiányzott és megbecsülöm. Jó azért nem Bécs, de Pest <3. Rögtön összeveszés anyuval, ugyanis Songá írt, hogy nem jó -e 14.-én a forgatás az irodában, én meg nem tudtam, hogy anyu akar -e valami programot a szülinapomra. Ezért megkérdeztem. De talán meg sem kellett volna kérdezzem. Mindegy, mára elsimultak a dolgok, ismét Sugarshoppoltam és úgy megfájdult a fejem a sok zselécukortól, hogy nem merem mozgatni se. Leilával is tudtam találkozni, de csak pár órára, mindenesetre az is megérte. Shibuya conra nem tudok menni, mamámmal leszek, és lehetséges kapok pénzt, és első dolgom lesz, hogy rendelek valamit a Body Line.ról. Most pedig várom a tízórai rpg-t , nagyon fáj a fejem, és örülök annak, hogy holnap a múzeumos meetre el vagyok engedve.
Katsu tehát ennyi volt mára.
By-by! ^^

European vacation -> Balaton harmadik, negyedik, ötödik nap

Nos, először is, azért foglalom össze ezt a három napot, mert annyira punnyadás volt az egész, hogy alig történt valami, és külön minden unalmas napért fölösleges bejegyzést írni.
Annyit tudni kell, hogy Balatonra és környékére mostanában elég rossz időt ígértek, hát ehhez képest a harmadik és a negyedik napon volt egy kis szél, de döglesztő meleg volt egészen délután négyig. Akkor nagy vihar kerekedett, el is kergettek minket a partról, de abban a pillanatban hogy hazaértünk, ismét kisütött a napocska. Sajnos az ötödik napon már nem volt így, fél kilenckor a kopogó esőre kellett felébrednünk, ki sem mentünk a partra, csak bóklásztunk a hotel területén, Blankával hülyültünk.
Amikor elállt az eső, ennyi felhő volt az égen. Szépnek szép, de nem üdülő idő...











Azért ma még annyival megpróbálkoztunk, hogy valami programot csinálunk, nem akarunk ülni, és nézni az esőt. a közelben láttunk is egy vándorcirkuszt, fel is keltette az érdeklődésünket, főleg kishugomét, aki imádja a cirkuszt, meg az állatkertet meg ilyeneket. El is mentünk megnézni, mit találhatunk, lesz -e előadás, de csak állatokat és üres vagonokat találtunk, a sátorban semmi nem volt. Mindenesetre jól nézett ki.

Anya és Blanka rögtön észrevették az állatokat a ketrecben, ugyanis ki akarták élni közös fétisüket, az állattapizós mániájukat, szerencsétlen pónikon meg tevéken. Én persze nem mentem utánuk, pedig próbálkoztam, de rögtön ahogy elindultam hatféle álatkakiba léptem bele, ezért úgy gondoltam feladom.

Apám jól ki is röhögött, ez már elvette a kedvem, aztán az is rájátszott hogy anyu nem engedett be a cápakiállításra, ami kivételesen nyitva volt, egy vagonban, csak túl sokba került, ehhez képest Blankát bevitte. Nagyon szomjas voltam, és ott álltunk a tűző napon (igen, akkor kivételesen sütött, amikor nem kellett volna), ráadásul tsundere hangulatban voltam, és apám fogta és lefényképezett. Naggyon jól néz ki, mondhatom. Ilyenkor félhettek tőlem.

Aztán hazajöttünk, beöltöztem casual loli outfitbe, lementünk kajálni, és már megint rosszullétre ettem magam. A nyaralás alatt tuti hízok 4 kilót. De zsófi faszán kisminkelt, és elkérhettem Blanka cuki babás csattját.
Hát ennyit mára, kezdem unni az egészet, és annyira irigylek embereket, akiknek bulizásból és vásárlásból áll a nyaralása (pl Michike höhö, az a szerencséd hogy visszajöttél hozzám~), de nem érdekel, mindig lejövök kockulni, és ez tartja bennem az életet. Csak ki fogom bírni, nem?

Show time, fox! -> balaton második nap

Ismét a hallban ücsörgök, már nagyon fáj a hátam, mindenki lefeküdt, és én éjnek éjjelén képeket photoshoppolok, és várom hogy Kata feljöjjön facebook chatre.
Egyszóval fáradtabb vagyok mint tegnap. Sokkal többet fürödtünk, bár korábban is jutottunk ki a partra, félkilenckor keltés volt, ugyanis csak héttől kilencig van reggeli. Az étel, és a választék ismét jó volt, szüleim dicsérték is halálba, hogy milyen szerencsénk van. Aztán fel sem öltözhettem rendesen, anya még annyit sem engedett, hogy valami alapozót nyomjak a képemre, hogy normálisan nézzek ki, de mondta hogy úgyis megyek víz alá, és akkor minek. Bár Songá megkért, mikor kérdeztem, milyen külföldi hapsikat hozzak haza, hogy vigyek magas, szőke német srácokat, és így sehogy sem fogom őket Pestre csábítani, ha úgy nézek ki mint a mosott szar (by: Kata :D).
Szóval rögtön reggeli után csobbantunk, és mivel volt kártyánk a szállodából, ami egyenlő a belépővel a strandra, ezért volt lehetőségünk (délelőtt) ingyen vízibiciklit bérelnünk.Vártunk rá egy háromnegyed órát, és végül is nem azt kaptuk, amire számítottunk. Apa direkt csúszdásat kért, mert tudta, én majd ugrálok rajta mint egy nikkelbolha, de a csúszda érdekesen más színű volt, mint maga a vízibicikli (ami eredetileg rózsaszín volt). Vagyis csak rádobták, ráhegesztették, nem volt rajta se lépcső, semmi mélyedés, ezért kínkeserves volt felmászni, jól be is vertem a térdem, és vergődtem mint egy olajos hal. Az irányítással is gondok voltak, a szüleim csak úgy szerencsétlenkedtek, én meg szakadtam rajtuk, egyik bolyától mentünk a másikig, kivétel nélkül mindennek nekimentünk, de sebaj, ingyen volt, és jót röhögtem.
Aztán etettünk hattyvakat, zabáltunk lángost, és a vége felé apunak el kellett mennie Zsófiékért az állomásra. Én nagyban olvasgattam egyedül a padon, anyu mögöttem a cókmókkal szintén olvasott, nem látszott hogy együtt vagyunk. Egy középkorú ronda, borostás, kövér hapsi meg odaült mellém, és érdekes módon nem a vizet nézte, vagyis nem előre fordulva ült, hanem oldarra, felém. Úgy tettem mintha szarnék a fejére, aztán anyu is hozzám szólt, hogy mutassa, együtt vagyunk, végül a padon hagytam a papucsom, a férfi meg "kisasszonyozott", hogy ott hagytam. Gyorsan összepakoltunk, persze azt is árgus szemekkel figyelte, de végül is időben elslisszantunk.
Idővel kiderült, apa mobilja ki volt kapcsolva, Zsófiék meg az állomáson várakoztak, anyám kiborult. Rögtön belekevert, hogy lássam, apám annyira hülye mint Én. persze az ügyhöz semmi közöm nem volt, utána kiderült, hogy apának sem volt hibája, ugyanis dugó volt, és a nagy melegben teljesen kisült a telefonja. De hát ha apámra haragszik, akkor automatikusan rám is, és ez fordítva is igaz.
Szóval megjött a két Sis' Blankának nagyon örültem, rögtön bedobtuk magunkat a welnessbe, jót pancsiztunk, dobáltuk ide-oda szegény gyereket, de ő meg csak úgy sikoltozott, meg kellett enni a kicsit. Utána vacsi, ami ismét finom volt, és először ettem degeszre magam ebben a szállodában, mert volt burgonyakrokett, ami világhíresen az én kedvenc köretem.
A szokásos esti séta most sem maradt el, ebben a kis semmi faluban pedig egy perc alatt végigjártuk a főteret. Úgy hiszem, a nővérem nem igen fogja betartani a nekem tett ígéretét, miszerint el visz engem inni, születésnapja alkalmából, ugyanis egy rendes kocsma sincs, ahol normálisan lehetne szórakozni. Azért sétálgattunk, hülyéskedtünk Blankával. Először is betértünk a közvetlen mellettünk lévő Villa Szállóba, ami apunak mindig is nagyon tetszett. 

Volt egy furcsa szobor is, akiről nem tudtuk hogy ki, később kiderült, hogy a mi drágalátos Beethovenünk az, aki mogor tekintetével csak arra vár, hogy egy Mozart arconcsókolja. Hát így történt.

És így Blankának is kihagyhatatlan volt pózolni Bécivel...

 

Után pedig kimentünk a mólóra jósoltam magamnak, és egész furcsán igaz dolgok jöttek ki... Inkább ez ragadt meg bennem: próbálj úgy kapcsolatot teremteni, hogy partneredet megragadja egyéniséged. Furcsa... eddig túlságosan is egyéniség voltam, ezért nem szerettek. Mert nem vagyok átlagos, na. És nem is szeretnék az lenni. Visszatérve a témára, mindenképp kötelező volt etetni a kacsákat, és nagyon szépek meg aranyosak voltak, csak hát... szegények a vaku elől menekültek.

És végül kidőlve az ágyon, hullafáradtan...egy eper társaságában.

Nos, mára búcsúzom, lassan leragad a fejem, és még el kell dönteni hol alszom, Zsófika valószínüleg elfoglalata az ágyat...
Jó éjt! ^^

Let the show began! -> balaton első nap

Itt ülök Balatongyörökön, a Panoráma hotel halljában, és csak arra vágyom, hogy végre írjak.
Nos az út igen kellemes volt, természetesen rögtön összevesztem szüleimmel, valami igen értelmes dolgon. Mert hogy én azt mertem mondani hogy a Balaton csak egy tó. Bocsánat ha valakit megsértek vele, de nekem a Balaton, nem a Riviéra, a Balaton az Balaton, a Riviéra az Riviéra. Nem kell másokhoz hasonlítani dolgokat. És ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem a Balcsit, nagyon is szeretem, csak hát valljuk be, nem egy Niagara vízesés.
Szóval az érkezés már kellemesebb volt, kettőkor megálltunk Bivalybasznádon, valami elhagyatott helyen, de ettünk egy jót, ami kicsit meg is feküdte a gyomrom, így nem szaladgáltam olyan frissen a vízbe, mintha csak egy salátát tömtem volna be.
Lepakoltunk, és mivel két szoba van, nekem egy éjszakára teljesen saját kis világom lesz, Blanka és Zsófi ugyanis csak holnap érkeznek, és egy szuper franciaágyon tölthetem az éjszakát. Azért nem tagadhatom, hogy így elég jó dolgom van.
Nos a víz, ahhoz képest milyen meleg volt az idő, elég hűvös volt, nem is időztünk benne olyan sokáig, inkább avval telt el az idő, hogy ide-oda rohangásztam magnumért. Azért összességben jó volt. Utána kipróbáltunk a welness-t ami nagy százalékkal jobb volt, meleg volt, volt szauna meg gőzkamra.
A kaja is meglehetősen ízlet,, de mivel az ebéd nagyon betett, ezért csak a zöldségekből kóstoltam.
és most a nap fénypontja: géphez jutottam, és megnéztem azt az 50 facebook értesítést, amit kaptam...
Egy kép a kis ágyacskámróóól~ :

És íme a panoráma, amit azért mindenki irigyelhet ;)
No mára ennyi voltam, így is eléggé mérgesek rám a portások, hogy ilyen későn a hallban üldögélek, ugyanis csak itt van net.
Ciao!

Summah :D

 Igazából a nyár már annyira elkezdődött, hogy egy pislogás alatt már vége is lehetne, de én még nem érzem magam nyári hangulatban. Ez aggasztó. Általában rögtön az iskolaszünet első napján belecsobbanok a nyári hangulatba, de ebben az évben még most sem érzem magam körül a "hű de nyár" légkört. Bár, mint általában, most se tudom, ha felkelek, milyen nap van, ülök a gép előtt egész nap, és a bejegyzések dátuma segít csak tájékozódni. Nna ez megvan. De az egész szünet alatt még csak egyszer fürödtem, és ez nagyon fontos esemény, elvileg ez a lényege a nyárnak hogy döglesztő meleg van, lehet csobbanni.

Ehelyett minden nap van valami unalmas programom, hazaérek, beülök a gép elé, aztán a nap végén órákat hintázok a téren. Legalább ott van a kis szentélyem, ami csak az enyém (kivéve ha elfoglalják a hintámat az idegesítő lurkók). Múltkor Pötyivel együtt voltam, vittünk egy csomag krétát és összerondítottuk a követ.

Ilyenek születtek :3

Természetesen a zongora leckéimmel sehogyan sem állok, pedig úgy megfogadtam hogy azt a Chopint prímán megtanulom, és a Mozart darabomat meg úgy kielemzem, hogy Anna néni büszke lesz rám. Ehhez képest sehol ne tartok, csak folyamatosan zenét szerzegetek, meg feldolgozgatok. Nem baj. Van idő.
Na meg holnap megyünk Balatonra, ami egyébként szép és jó, de számomra a nyaralás szó, az külföldi nyaralást jelent. Annyira idegesít, hogy olyan sok mindent terveztünk erre a nyárra, és semmi nem jött össze. Én azért még reménykedem az augusztusi londoni útban, ami be lett ígérve, bár teljesen fölöslegesen, ugyanis ugyanígy be lett ígérve Egyiptom, Izrael, Spanyolország, Bécs, stb. És mindegyik lefújva, különböző okokból. Az első kettő szerintem érthető ^.^.
Szóval akkor megyünk a magyar tengerbe nyaralni, először családdal, aztán Pötyiékkel együtt, és már azt várom, hogy Zsófika beígérte, hogy elvisz inni, meg hogy a welnessben, ha szar idő lesz haverkodunk pár külföldi pasival.
Hát, mára ennyi, Katsu búcsúzik. Ha Balcsin lesz valami gépszerű dolog akkor írok.
Ciao!

Üdv! ^^

Sziasztok!
Katsumi vagyok, és ez az én blogom, ahova a mindennapjaimat jegyzem le. Nincs különösebb témája, én csak a velem kapcsolatos történéseket írom le, és hogy épp mit érzek.


Rólam részletesebben annyit kell tudni, hogy mániákus vagyok. Mindig különböző korszakaim vannak, minden korszakomban valami másért rajongok. Ez teszi ki gyakorlatilag az életemet. Most például azért küzdök, hogy igazi sweet lolita legyen belőlem, ám ettől még igen messze vagyok. A lolitaság nem könnyű dolog. Az embernek az egész életstílusát rá kell szánnia. A nagy kawaii mánia előtt inkább a goth stílus érdekelt, teljesen negatívan álltam hozzá a dolgokhoz. Aztán az egyik zeneiskolai fellépésem után bementünk sütizni a Sugar Shopba. Megláttam a sok cukorkát, rózsaszín mázat, a fodros ruhás eladókat, szivárványszínű nyalókákat, és azt gondoltam: én is ilyen akarok lenni. És azóta ráálltam a sweet gondolkodás módra. Egyik végletből esek a másikba.

A másik nagy szenvedélyem a zongorázás. Igazából ilyenkor az ember azt hihetné, mekkora egy virtuóz vagyok, pedig tök átlagos zongoratudásom van. Talán maga a zene az, amihez jobban konyítok. 6 éve játszom rendszeresen, zeneiskolában, előtte egy évvel már megvolt a pianínóm (akit vegyesen Roddynak vagy Amadeónak hívok :3) , és próbálgattam magam. Ismert dallamokat játszogattam egy kézzel. Aztán negyedikben elkezdtem zenét szerezni. Igazából semmi elméleti tudásom nincs hozzá, csak az a minimális, amit szolfézsórákon szereztem. Szeretnék majd összhangzattant tanulni, hogyha elvégeztem a középiskolát, zeneszerzés tanszakra bejussak a Zeneakadémiára, persze ez egyenlőre csak egy kósza álom, amit épp hogy le merek írni. A dalaim általában úgy születnek, hogy vagy improvizálok, és egy elütésből születik valami, ami megtetszik, és tovább fejlesztem, vagy egy ismert dallam a fülembe fészkel, és továbbírom, átkomponálom, basszust adok hozzá.
Minden művésznek kell egy példakép. A zongorám mellett egy Mozart-os táska függ, lent a radiátoron egy-két Mozart-os mágnes, a hangszer tetején pedig Mozart kugeln-es dobozok halmaza hever. Egyszóval imádom Amadeust. Lenyűgöz mind a zenéje, mind személyisége. A koncerteken, ha nagyon izgulok  (és általában nagyon izgulok...) azt képzelem, hogy Neki játszom, a közönséget káposzta fejeknek képzelem, és elképzelem ahogy rám mosolyog és azt mondja: De szépen játszol! Magyarul kifejtettem a harmadik mániámat.
Igazából a zenei művészeten kívül semmihez sem konyítok. Írni kiskoromban sokszor próbáltam, írónő akartam lenni, mostanában pedig inkább a fanfiction-okkal próbálkoztam, de sajnálatos módon ebben sem volt sok sikerélményem. Bár vannak akik szeretik az írásaim, és úgy döntöttem, ha nem is publikálom a műveim, akiket érdekel, azoknak mindenképp megmutatom.

Ami még mostanában különösképp kitölti az életem, az az Ázsiai kultúra. Minden animés Japánnal kezdi, ez egyértelmű. De engem Kína sokkal jobban vonz. Ha valamivel agyára megyek az osztálytársaimnak az ez: folyamatos hablatyolás a kínaiakról. Pár hónapja mandarint is tanulok, így hát eljutottam oda, hogy kínai származású, magyar állampolgárságú iskolatársaimmal kínaiul összeismerkedtem, és miután megismerkedtünk, magyarul kezdtünk társalogni. Lin Yutang majdnem összes magyarra fordított művét olvastam, nagyon szeretem mindegyiket, különösképp az Egy múló pillanatot, nagyon jó családi regény, csak ajánlani tudom!

Hát dióhéjban Katsuról ennyit, most megyek aludni, holnap sok programom van, kell az erő, és a plüsseim várnak! :3
Bye, bye~!