Nos, először is, azért foglalom össze ezt a három napot, mert annyira punnyadás volt az egész, hogy alig történt valami, és külön minden unalmas napért fölösleges bejegyzést írni.
Annyit tudni kell, hogy Balatonra és környékére mostanában elég rossz időt ígértek, hát ehhez képest a harmadik és a negyedik napon volt egy kis szél, de döglesztő meleg volt egészen délután négyig. Akkor nagy vihar kerekedett, el is kergettek minket a partról, de abban a pillanatban hogy hazaértünk, ismét kisütött a napocska. Sajnos az ötödik napon már nem volt így, fél kilenckor a kopogó esőre kellett felébrednünk, ki sem mentünk a partra, csak bóklásztunk a hotel területén, Blankával hülyültünk.
Amikor elállt az eső, ennyi felhő volt az égen. Szépnek szép, de nem üdülő idő...
Azért ma még annyival megpróbálkoztunk, hogy valami programot csinálunk, nem akarunk ülni, és nézni az esőt. a közelben láttunk is egy vándorcirkuszt, fel is keltette az érdeklődésünket, főleg kishugomét, aki imádja a cirkuszt, meg az állatkertet meg ilyeneket. El is mentünk megnézni, mit találhatunk, lesz -e előadás, de csak állatokat és üres vagonokat találtunk, a sátorban semmi nem volt. Mindenesetre jól nézett ki.
Anya és Blanka rögtön észrevették az állatokat a ketrecben, ugyanis ki akarták élni közös fétisüket, az állattapizós mániájukat, szerencsétlen pónikon meg tevéken. Én persze nem mentem utánuk, pedig próbálkoztam, de rögtön ahogy elindultam hatféle álatkakiba léptem bele, ezért úgy gondoltam feladom.
Apám jól ki is röhögött, ez már elvette a kedvem, aztán az is rájátszott hogy anyu nem engedett be a cápakiállításra, ami kivételesen nyitva volt, egy vagonban, csak túl sokba került, ehhez képest Blankát bevitte. Nagyon szomjas voltam, és ott álltunk a tűző napon (igen, akkor kivételesen sütött, amikor nem kellett volna), ráadásul tsundere hangulatban voltam, és apám fogta és lefényképezett. Naggyon jól néz ki, mondhatom. Ilyenkor félhettek tőlem.
Aztán hazajöttünk, beöltöztem casual loli outfitbe, lementünk kajálni, és már megint rosszullétre ettem magam. A nyaralás alatt tuti hízok 4 kilót. De zsófi faszán kisminkelt, és elkérhettem Blanka cuki babás csattját.
Hát ennyit mára, kezdem unni az egészet, és annyira irigylek embereket, akiknek bulizásból és vásárlásból áll a nyaralása (pl Michike höhö, az a szerencséd hogy visszajöttél hozzám~), de nem érdekel, mindig lejövök kockulni, és ez tartja bennem az életet. Csak ki fogom bírni, nem?
Annyit tudni kell, hogy Balatonra és környékére mostanában elég rossz időt ígértek, hát ehhez képest a harmadik és a negyedik napon volt egy kis szél, de döglesztő meleg volt egészen délután négyig. Akkor nagy vihar kerekedett, el is kergettek minket a partról, de abban a pillanatban hogy hazaértünk, ismét kisütött a napocska. Sajnos az ötödik napon már nem volt így, fél kilenckor a kopogó esőre kellett felébrednünk, ki sem mentünk a partra, csak bóklásztunk a hotel területén, Blankával hülyültünk.
Anya és Blanka rögtön észrevették az állatokat a ketrecben, ugyanis ki akarták élni közös fétisüket, az állattapizós mániájukat, szerencsétlen pónikon meg tevéken. Én persze nem mentem utánuk, pedig próbálkoztam, de rögtön ahogy elindultam hatféle álatkakiba léptem bele, ezért úgy gondoltam feladom.
Apám jól ki is röhögött, ez már elvette a kedvem, aztán az is rájátszott hogy anyu nem engedett be a cápakiállításra, ami kivételesen nyitva volt, egy vagonban, csak túl sokba került, ehhez képest Blankát bevitte. Nagyon szomjas voltam, és ott álltunk a tűző napon (igen, akkor kivételesen sütött, amikor nem kellett volna), ráadásul tsundere hangulatban voltam, és apám fogta és lefényképezett. Naggyon jól néz ki, mondhatom. Ilyenkor félhettek tőlem.
Aztán hazajöttünk, beöltöztem casual loli outfitbe, lementünk kajálni, és már megint rosszullétre ettem magam. A nyaralás alatt tuti hízok 4 kilót. De zsófi faszán kisminkelt, és elkérhettem Blanka cuki babás csattját.
Hát ennyit mára, kezdem unni az egészet, és annyira irigylek embereket, akiknek bulizásból és vásárlásból áll a nyaralása (pl Michike höhö, az a szerencséd hogy visszajöttél hozzám~), de nem érdekel, mindig lejövök kockulni, és ez tartja bennem az életet. Csak ki fogom bírni, nem?


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése