Show time, fox! -> balaton második nap

Ismét a hallban ücsörgök, már nagyon fáj a hátam, mindenki lefeküdt, és én éjnek éjjelén képeket photoshoppolok, és várom hogy Kata feljöjjön facebook chatre.
Egyszóval fáradtabb vagyok mint tegnap. Sokkal többet fürödtünk, bár korábban is jutottunk ki a partra, félkilenckor keltés volt, ugyanis csak héttől kilencig van reggeli. Az étel, és a választék ismét jó volt, szüleim dicsérték is halálba, hogy milyen szerencsénk van. Aztán fel sem öltözhettem rendesen, anya még annyit sem engedett, hogy valami alapozót nyomjak a képemre, hogy normálisan nézzek ki, de mondta hogy úgyis megyek víz alá, és akkor minek. Bár Songá megkért, mikor kérdeztem, milyen külföldi hapsikat hozzak haza, hogy vigyek magas, szőke német srácokat, és így sehogy sem fogom őket Pestre csábítani, ha úgy nézek ki mint a mosott szar (by: Kata :D).
Szóval rögtön reggeli után csobbantunk, és mivel volt kártyánk a szállodából, ami egyenlő a belépővel a strandra, ezért volt lehetőségünk (délelőtt) ingyen vízibiciklit bérelnünk.Vártunk rá egy háromnegyed órát, és végül is nem azt kaptuk, amire számítottunk. Apa direkt csúszdásat kért, mert tudta, én majd ugrálok rajta mint egy nikkelbolha, de a csúszda érdekesen más színű volt, mint maga a vízibicikli (ami eredetileg rózsaszín volt). Vagyis csak rádobták, ráhegesztették, nem volt rajta se lépcső, semmi mélyedés, ezért kínkeserves volt felmászni, jól be is vertem a térdem, és vergődtem mint egy olajos hal. Az irányítással is gondok voltak, a szüleim csak úgy szerencsétlenkedtek, én meg szakadtam rajtuk, egyik bolyától mentünk a másikig, kivétel nélkül mindennek nekimentünk, de sebaj, ingyen volt, és jót röhögtem.
Aztán etettünk hattyvakat, zabáltunk lángost, és a vége felé apunak el kellett mennie Zsófiékért az állomásra. Én nagyban olvasgattam egyedül a padon, anyu mögöttem a cókmókkal szintén olvasott, nem látszott hogy együtt vagyunk. Egy középkorú ronda, borostás, kövér hapsi meg odaült mellém, és érdekes módon nem a vizet nézte, vagyis nem előre fordulva ült, hanem oldarra, felém. Úgy tettem mintha szarnék a fejére, aztán anyu is hozzám szólt, hogy mutassa, együtt vagyunk, végül a padon hagytam a papucsom, a férfi meg "kisasszonyozott", hogy ott hagytam. Gyorsan összepakoltunk, persze azt is árgus szemekkel figyelte, de végül is időben elslisszantunk.
Idővel kiderült, apa mobilja ki volt kapcsolva, Zsófiék meg az állomáson várakoztak, anyám kiborult. Rögtön belekevert, hogy lássam, apám annyira hülye mint Én. persze az ügyhöz semmi közöm nem volt, utána kiderült, hogy apának sem volt hibája, ugyanis dugó volt, és a nagy melegben teljesen kisült a telefonja. De hát ha apámra haragszik, akkor automatikusan rám is, és ez fordítva is igaz.
Szóval megjött a két Sis' Blankának nagyon örültem, rögtön bedobtuk magunkat a welnessbe, jót pancsiztunk, dobáltuk ide-oda szegény gyereket, de ő meg csak úgy sikoltozott, meg kellett enni a kicsit. Utána vacsi, ami ismét finom volt, és először ettem degeszre magam ebben a szállodában, mert volt burgonyakrokett, ami világhíresen az én kedvenc köretem.
A szokásos esti séta most sem maradt el, ebben a kis semmi faluban pedig egy perc alatt végigjártuk a főteret. Úgy hiszem, a nővérem nem igen fogja betartani a nekem tett ígéretét, miszerint el visz engem inni, születésnapja alkalmából, ugyanis egy rendes kocsma sincs, ahol normálisan lehetne szórakozni. Azért sétálgattunk, hülyéskedtünk Blankával. Először is betértünk a közvetlen mellettünk lévő Villa Szállóba, ami apunak mindig is nagyon tetszett. 

Volt egy furcsa szobor is, akiről nem tudtuk hogy ki, később kiderült, hogy a mi drágalátos Beethovenünk az, aki mogor tekintetével csak arra vár, hogy egy Mozart arconcsókolja. Hát így történt.

És így Blankának is kihagyhatatlan volt pózolni Bécivel...

 

Után pedig kimentünk a mólóra jósoltam magamnak, és egész furcsán igaz dolgok jöttek ki... Inkább ez ragadt meg bennem: próbálj úgy kapcsolatot teremteni, hogy partneredet megragadja egyéniséged. Furcsa... eddig túlságosan is egyéniség voltam, ezért nem szerettek. Mert nem vagyok átlagos, na. És nem is szeretnék az lenni. Visszatérve a témára, mindenképp kötelező volt etetni a kacsákat, és nagyon szépek meg aranyosak voltak, csak hát... szegények a vaku elől menekültek.

És végül kidőlve az ágyon, hullafáradtan...egy eper társaságában.

Nos, mára búcsúzom, lassan leragad a fejem, és még el kell dönteni hol alszom, Zsófika valószínüleg elfoglalata az ágyat...
Jó éjt! ^^